Babusgató 2021

A foglalkozás kezdeteiről és a kényszerű online kiadásáról már olvashattatok, most összefoglalom, mit tervezek az újrainduló foglalkozásokon!


Sok hónapnyi bezártság és távolságtartás után kezd újraindulni az élet a városban, sokan sétálnak, plázáznak, éttermeznek, vakációznak, rokonokat látogatnak. Végre a Hevzso Studió is megnyitja kapuit, a korábbi órái mellett új programokat, gyerek és felnőtt táborokkat is kínál a környékbeli családoknak!


A Babusgató foglalkozás megújult formában tér vissza, két különböző korosztály életkori sajátosságaira építve.


A kicsinyek programját továbbra is Babusgató néven találjátok, itt ölbéli játékokra, beszéd- és mozgásfejlődést támogató tevékenységekre, közös Anya-Baba, Apa-Baba, Anya-Apa-Baba, Nagyszülő-Baba játékokra számíthattok. Lesznek még hétköznapi praktikák, etetgetők, altatók, vígasztalók, mondogatók rosszkedvre és jókedvre is!

A totyogósokat, járni tudókat szüleikkel, nagyszüleikkel együtt a Táncoltatóra várom, ahol a mozgásé és a főszerep! A környezetünkben előforduló jelenségekből, jeles napokból inspirálódva, a mozgás-dallam varázslatát tapasztlajuk meg közösen. Utánzójátékok, nagymozgások, körjátékok között kisebb pihenőket tartunk, például a hanszersimogató kedvéért! Tanulunk együttműködni, kapcsolódni, barátkozni, egyszerre átélni a játék örömét és izgalmát!

Ha kérdésed van írj nekem, vagy Zsófinak, szivesen válaszolunk emailben és a facebookon és instagarmon is!

Ilyenkor

Nálam az elmúlt napok nosztalgikus hangulatban teltek, miközben az országot az újranyitás tartja izgalomban, én kihasználom ezt a pár napos évfordulót, hogy magamra figyeljek, elcsodálkozzak, hogy mi minden történt velem egy év alatt.

Tavasz eleje óta egy új életformát kell megismernem, megtanulnom. Másik szemszögből nézem a világot, tanulom befogadni a néha egymásnak ellentmondó érzéseket, tanulok készen állni, figyelni, adni-adni mindig!

A gyerekvállalást mindig nagy feladatnak és elkötelezettségnek láttam. Sok szülővel, családdal találkoztam óvónői éveim alatt, igyekeztem elismerni, bátorítani, segíteni őket, miközben inspirálódtam és tanultam tőlük. A táncházakon és a Babusgató foglalkozáson mindig elvarázsolt a gyerek-felnőtt egymásra hangolódás, a közösen létrehozott játékhelyzet. Vágytam is rá és tartottam is tőle, mert ismerem a szülőséggel járó kihívásokat.

Számítottam rá, hogy lesz fáradtság és kétségbeesés, fájdalom és katarzis, hogy labilis leszek mégis a “belső hangra” kell figyelnem. Tudtam, hogy a jövevény habitusa a kezdetektől meghatározza a kapcsolódásunkat. Tanultam, hogy az első időszak hektikus lehet, a család újraformálódásával jár. Készültem rá, hogy a szoptatás olykor közös sírásba torkollik.

Hogy mégis ennyire motiváló az anyuka lettem szupererő, arra nem is számítottam!

Babusgató: Aki bújt, aki nem

A Babusgató foglalkozásom születéséről, eddigi útjáról és az új lehetőségekről

2015-ben Új-Zélandon tölthettem hat hónapot: ösztöndíjasként az ott élő magyarok közösségét támogattam. A wellingtoni magyar családokban több helyen is megfogalmazódott, hogy a fölcseperedő gyerekek anyanyelvi kötődését, és ezen keresztül az magyar identitását kéne célba venni a magammal hozott anyaországi lelkesedéssel. Az óvodai és a gyerektáncházi hospitálások alatt gyűjtött tapasztalatok nagyon hasznomra váltak, mert sokféle gyerekprogramra volt igény.

Az egészen kicsi gyerkőcöknek találtuk ki a minden héten kétszer tartott Babusgatót. Ilyenkor az anyukák és babáik összegyűltek egyszer egyik, másszor másik család otthonában. A felnőtteknek lehetőségük volt beszélgetésre, tapasztalatcserére, aztán belecsaptunk a gyerekkori mondókákba és dalokba. A felnőttek meglepődve tapasztalták, hogy több tucat ilyet ismernek (a magyar óvoda és általános iskola a világ csodája ebből a szempontból!), és a felelevenítéshez csak egy pici segítség kellett! A program a szabadnapos apukák csatlakozásával vált teljessé, akik új ötleteket hoztak a foglalkozásokra.

Új-Zélandon az elsődleges cél a közösségfejlesztés és az anyanyelvi nevelés támogatása volt. Havonta bővülő saját játékgyűjteménnyel is készültem, és ezzel aztán hazautazásom után is folytathatták a foglalkozásokat.

Itthon, Budapesten 2018-ban indult az első Babusgató csoportom a Levilla Pöttöm Tanodában. Ezen a foglalkozáson a fejlesztő-differenciáló pedagógiai ismereteimet integrálva tudatosan alakítottam ki a célokat és az eszközöket.

  • A személyiségfejlesztést, azon belül is az éntudat (nagyobbaknál a testséma) kialakulását, a testhatárok megismerését a simító, csiklandozó ölbeli játékok segítségével támogatjuk.
  • A beszédkészség alakulását a dajkarímek, egyszerű népi mondókák, hangutánzók segítik.
  • A mozgásokat sokrétűen, például lovagoltatókkal, kibillentőkkel, hintáztatókkal, mozdulatutánzókkal, táncoltatókkal fejlesztjük.
  • A kis hangterjedelmű, ütempáros, sokszor mozgással kísért dalocskák az anyanyelv jellegzetességeit hordozzák és a zenei gondolkodás kialakulását segítik.
  • Az egyszerű csengők-zörgők és a kobozzene a hallási differenciáláshoz járul hozzá.
  • Az érintésen és kommunikáción alapuló közös játék a kicsik figyelmét tréningezi.
  • A mindennapi rutin megkönnyítésére pedig mondókákat, kortárs verseket válogatok.
  • A bizalmat és a világ felfedezéséhez szükséges bátorságot az anyához-apához való közelség biztosítja az egész foglalkozás alatt.

Jelenleg futó Babusgatók

A jelenleg futó Babusgató foglalkozásokat kezdőoldalon találjátok,
a hétfői foglalkozásokat a Levillában,
a pénteki alkamakat a Hevzso Studióban tudjátok kipróbálni.

Részletekért kattintsatok a helyszínekre! 😉

Most így.

Hegyen s völgyön járogatok vala,
Virágocskát szedegetek vala,
Csincsecskékbe csincselgetem vala,
Bokrétába kötögetem vala.

moldvai népdal

Ez az év rengeteg újdonságot hozott, pedig még csak két hét telt el belőle. A csillagok és az engem körülvevő emberek úgy fogtak össze, hogy csak úgy sorjáznak a lehetőségek. Ezek persze felelősséget is hoznak, és dönteni, kérni, érdeket érvényesíteni, rossz emléket félretenni nem könnyű.

A bátorságról szólnak a napjaim, minden lépéshez egy nagy adag aggódáson kell kereszülküzdenem magam. Ezt kell tennem? Tényleg ennyire ki kell állnom a kirakatba? Ez még én vagyok? Tudok egyáltalán eleget ehhez? Hogyan kell ezt helyesen írni? Nem fogok belebukni? Mit szólnak, aki ismernek? Nem bántok meg valakit? Mennyi időt kell erre szánnom a jelenleg futó munkáim mellett? Nem fogok szétszakadni? Nem fogok mindent félbehagyni?

#koragyemekkorszakerto

Sokat figyelek befelé és igyekszem olyan tudatos jelenlétet kialakítani, amiben helye van minden lelkiállapotnak.
Tegnapelőtt nehéz nap volt, tegnap kimerítő, ma a bosszúságon is gyorsan túltettem magam, holnap megint olyat csinálok, amit igazán szeretek. Csomó terv és lehetőség, mind karnyújtásnyira. Néha azt a karnyújtásnyi erőt sem érzem magamban, aztán a sok kedves szó, értő hallgatás és bíztatás, vagy egy gyerekrajz a járdán tovább lendít!
Rengeteg hála az érintetteknek!

Ez az időszak most olyan, mint egy kirakó az utolsó előtti pillanatban. Még nincs kész, de már látod, hogy minden darabnak megvan a helye. Ha pedig odakerül, akkor az egész sokkal többet mutat, mint az elemek összessége.

Utóirat
ne kérdezzétek, hogy hogyan lesz a virágból kirakó,
de a lehetőségekről bővebben írok, ha eljött az ideje 😉

Üdv a blogon

Kedves ismerős és ismeretlen Olvasó!

Ez a blog azért született, hogy digitális szakmai naplóként rögzítse azokat a dolgokat, amik foglalkoztatnak. Ha velem tartsz, bepillantást adok a mindennapokba, pedagógiai szituációkba, szakmai sikerekbe, hétköznapi trükkökbe, és abba a sokféle munkába, ami kitölti a szabadúszóként nehezen behatárolható munkaidőmet.

Megismerheted, hogyan tekintek a gyermeki fejlődésre, milyen könyvek, módszerek inspirálnak, milyen tapsztalatokat gyűjtöttem óvodapedagógusként, hogyan szélesítette a látókörömet a neveléstudományi képzés, mit hoztam haza Új-Zélandról, és hogyan közelítem meg az iskolai képességek fejlesztését.

A blogot szeretném spontán témákkal, de rendszeres megjelenéssel vezetni, ha kérdésed, esetleg eltérő véleményed van, szólj hozzá bátran! Nyitott vagyok a kultúrált vitára (itt kérek türelmet és megértést, amíg megtanulom a hozzászólás-moderálás csínját-bínját)!