Kedves gyesen, gyeden lévő anyukák! ☀️

Posted on by Blanka

Saját tapasztalatból ismerem, milyen, amikor nem akar összeállni egy nap.

Sok az otthoni teendő, de süt a nap, mégiscsak jó lenne kimenni a gyerkőccel a levegőre. Ehelyett rohanva igyekszel letudni a feladatokat, egyikről a másikra hajszolva magad: amíg a gyerek együttműködésében bízva fél kézzel mosogatsz, mosógépet pakolsz, pelenkázol, fakockázol, cumit keresel, ruhát hajtogatsz, bevásárlólistát írsz — néha egy pohár vizet sincs esélyed meginni. 💧

Ha szeretnél egy kis időt nyerni magadnak, szívesen leszek a váltótársad a gyerek körüli teendőkben. 🤝Három gyerekem közül kettő már oviba jár, így a kétéves legkisebbel napközben még két játszótársat tudunk fogadni. 👧👦

Elsősorban szabadtéri felfedezésekre, erdei sétára, játszóterezésre — hűvösebb időben pedig változatos tevékenységekre nálunk, otthon. 🌳

Óvónőként és koragyermekkor-szakértőként ismerem a képességek rendszerét és támogatom az egyedi tanulási utakat. A háromfős miniközösség pedig lehetőséget ad a túlterhelésmentes szocializációra — ez jó előkészítés a bölcsi vagy az ovi előtt. 🌱

A célokhoz vezető úton is melletted vagyok: szobatisztaság, beszédfejlesztés, önbizalomépítés, önállóság, mozgásigény levezetése. 🎯

Autóval, gyereküléssel, tízóraival, kismotorral, mondókával, verssel, szeretetteljes altatással és tudatos figyelemmel szállok be, hogy könnyebbek legyenek a hétköznapok. 🚗

📍 Tököl–Szigethalom–Szigetszentmiklós környékén

👶 Másfél éves kortól

⏰ Már 1–2 órás alkalmakra is, akár aznapra

✂️ Szeptember 30-ig az első óra 5000 helyett 2500 Ft

Kérdésed van? Írj bátran Messengeren, szívesen válaszolok💬

Ha pedig már tudod, mikor jönne jól, foglalj pár kattintással:

👉 kissblanka.booked4.us 💛

Szeptember, jövök már!

Posted on by Blanka Leave a comment

Ez a nyár nagyon intenzív anyai igénybevételt jelentett. Három határozott akaratú gyerek mellett tartottam a kormányt, és igyekeztem kiegyensúlyozni a teljes csapat jó közérzetét. Az első hónapban még egyszerűbben ment, én is sok sikerélményt gyűjtöttem, párszor megdicsérhettem magam – ha nem is az elég jó anya, de legalább ügyes anya vagyok. Programok, gyerekzsúrok, nyaralás, olvasás, még elviselhető mennyiségű házimunka, kipipált lelki tusakodás az anyatejes időszak lezárása miatt. Néhány Ikeás mesenézés, 3 kisgyerekkel strandolás, minden idegszálat megfeszítő figyelemmel, aztán testvérviharok elcsendesítése, éjszakai gyerekvándorlás, meg a napi kétszeri „simogass még, nem tudok elaludni”. Szépen felőrölt, elfogyasztott a felelősség- és feladatdömping.

A nyári home office meglepően kontraproduktívan telt idén.

Sok felnőtt kapcsolódáshiány, elbizonytalanodó jövő, amit a kormányváltás szele fújt közénk, az egymás felé való türelmetlenség és a másik hangjából kihallott hibáztatás, közel 6 év szoptatás után átalakuló női hormonrendszer, a 3 beépített szabotőr, akiktől egy gondolatot nem lehet végiggondolni, a „nem érek a végére a teendőknek, ezt nem lehet kibírni” érzés. Teljesen a mélyére kerültem, állandóan elsírtam magam, kiabáltam, hibáztam, hiábavalónak láttam a nem is láthatatlan (szennyeskupac, teregetnivaló, elpakolásra váró reggeli, wc-ről felhangzó „kéész vagyok, anyaaa”, mosogatógép ki-be, maszatos lábnyomok, morzsa-fagyi-legó a földön) munkát. Annak a megélése, hogy hiába lapátolod befelé a rendszerbe erőn felül a figyelmet, jelenlétet, munkát, ez egy nagy kontrollálhatatlan izé és agyonnyom, ha nem gördíted tovább fölfelé a hegyen. De már nem megy, csak vergődsz. Hol vagyok én?

Hát senki sem szurkol, nem dícsér meg, senki sem bíztat engem?

Talán nem is látszik kívülről ez a harc, csak egy ideges, veszekedős anya: panaszkodik, nem főz ebédet, rendetlen a kertje, piszkálják egymást a gyerekei, éjjel a telefont pörgeti, mert a másnapi gyerekprogramot tervezte, de elkalandozott a Facebook ragacsos mocsarában. Én is pont így. Aztán későn lefekvés, fél óra múlva gyereksírás, altatás, „most nem foglak kitúrni, idebújhatok?” Reggel már veszekedéssel ébrednek a tesók, kezdődik a nap.
Innen jövök… jövök már, várj egy kicsit!

Új hely és mégújabb helyzet

Posted on by Blanka

2022 év elején kaptuk meg új otthonunk kulcsait, végre szabadon járhattunk, jöhettünk-mehettünk az üres szobákban az egymásra pakolt dobozok között, minden lépéssel friss építkezés porviharát kavarva. Kisfiunk aktív részese volt a konyhabútor összeszerelésének, sőt, a babakarámban való vendégeskedés helyett mindig a szerszámosládát kerülgette.

A költözéstől még hónapokra voltunk, a lapraszerelt bútorok szép lassan felvették háromdimeziós alakjukat. A tér arányait teszteltük. Nem voltak fixaideáink, hagytuk, hogy a kialakuló igények határozzák meg a belsőtereket. Az egyik első szükséglet egy kinyitható kanapé volt, ami már hónapok óra várta a kicsomagolást. Játszottunk, csendespihenőzünk, videókonferenciáztunk róla, sokszor ebédelőhely is volt, mert a székek még később érkeztek az albérletben mentett lehajtahatós Norden asztalunk mellé.

Elkezdtek a kicsi és nagy kütyük is beszivárogni, miközben a Cselep-szigeti tavaszt is átélhettük, és Sanka első szülinapja után nem sokkal két napnyi cuccal ott is aludtunk az házban.

Szomszédokkal való ismerkedés során kiderült, hogy nagyon szerencsések vagyunk. Közvetlen szomszédaink és a környék közössege is szimpatikus volt, a gyerek és kutyasétáltató délutánok jó alkalmat adtak a barátkozásra.

Megérkeztünk tehát Tökölre és immár egy új kis élettel a szívem alatt. A környék felfedezésére kismotoros túrákat tettünk a szomszédos utcában, társasházak, ikerházak, kertek, cicák, kutyák, madarak, bokrok, virágok. Már kezdtem megsejteni, hogy jó helyünk lesz itt…

Ilyenkor

Posted on by Kiss Blanka

Nálam az elmúlt napok nosztalgikus hangulatban teltek, miközben az országot az újranyitás tartja izgalomban, én kihasználom ezt a pár napos évfordulót, hogy magamra figyeljek, elcsodálkozzak, hogy mi minden történt velem egy év alatt.

Tavasz eleje óta egy új életformát kell megismernem, megtanulnom. Másik szemszögből nézem a világot, tanulom befogadni a néha egymásnak ellentmondó érzéseket, tanulok készen állni, figyelni, adni-adni mindig!

A gyerekvállalást mindig nagy feladatnak és elkötelezettségnek láttam. Sok szülővel, családdal találkoztam óvónői éveim alatt, igyekeztem elismerni, bátorítani, segíteni őket, miközben inspirálódtam és tanultam tőlük. A táncházakon és a Babusgató foglalkozáson mindig elvarázsolt a gyerek-felnőtt egymásra hangolódás, a közösen létrehozott játékhelyzet. Vágytam is rá és tartottam is tőle, mert ismerem a szülőséggel járó kihívásokat.

Számítottam rá, hogy lesz fáradtság és kétségbeesés, fájdalom és katarzis, hogy labilis leszek mégis a „belső hangra” kell figyelnem. Tudtam, hogy a jövevény habitusa a kezdetektől meghatározza a kapcsolódásunkat. Tanultam, hogy az első időszak hektikus lehet, a család újraformálódásával jár. Készültem rá, hogy a szoptatás olykor közös sírásba torkollik.

Hogy mégis ennyire motiváló az anyuka lettem szupererő, arra nem is számítottam!

Babusgató: Aki bújt, aki nem

Posted on by Kiss Blanka

A Babusgató foglalkozásom születéséről, eddigi útjáról és az új lehetőségekről

2015-ben Új-Zélandon tölthettem hat hónapot: ösztöndíjasként az ott élő magyarok közösségét támogattam. A wellingtoni magyar családokban több helyen is megfogalmazódott, hogy a fölcseperedő gyerekek anyanyelvi kötődését, és ezen keresztül az magyar identitását kéne célba venni a magammal hozott anyaországi lelkesedéssel. Az óvodai és a gyerektáncházi hospitálások alatt gyűjtött tapasztalatok nagyon hasznomra váltak, mert sokféle gyerekprogramra volt igény.

Az egészen kicsi gyerkőcöknek találtuk ki a minden héten kétszer tartott Babusgatót. Ilyenkor az anyukák és babáik összegyűltek egyszer egyik, másszor másik család otthonában. A felnőtteknek lehetőségük volt beszélgetésre, tapasztalatcserére, aztán belecsaptunk a gyerekkori mondókákba és dalokba. A felnőttek meglepődve tapasztalták, hogy több tucat ilyet ismernek (a magyar óvoda és általános iskola a világ csodája ebből a szempontból!), és a felelevenítéshez csak egy pici segítség kellett! A program a szabadnapos apukák csatlakozásával vált teljessé, akik új ötleteket hoztak a foglalkozásokra.

Forrás: https://thebirdnotthefruit.tumblr.com/

Új-Zélandon az elsődleges cél a közösségfejlesztés és az anyanyelvi nevelés támogatása volt. Havonta bővülő saját játékgyűjteménnyel is készültem, és ezzel aztán hazautazásom után is folytathatták a foglalkozásokat.

Itthon, Budapesten 2018-ban indult az első Babusgató csoportom a Levilla Pöttöm Tanodában. Ezen a foglalkozáson a fejlesztő-differenciáló pedagógiai ismereteimet integrálva tudatosan alakítottam ki a célokat és az eszközöket.

  • A személyiségfejlesztést, azon belül is az éntudat (nagyobbaknál a testséma) kialakulását, a testhatárok megismerését a simító, csiklandozó ölbeli játékok segítségével támogatjuk.
  • A beszédkészség alakulását a dajkarímek, egyszerű népi mondókák, hangutánzók segítik.
  • A mozgásokat sokrétűen, például lovagoltatókkal, kibillentőkkel, hintáztatókkal, mozdulatutánzókkal, táncoltatókkal fejlesztjük.
  • A kis hangterjedelmű, ütempáros, sokszor mozgással kísért dalocskák az anyanyelv jellegzetességeit hordozzák és a zenei gondolkodás kialakulását segítik.
  • Az egyszerű csengők-zörgők és a kobozzene a hallási differenciáláshoz járul hozzá.
  • Az érintésen és kommunikáción alapuló közös játék a kicsik figyelmét tréningezi.
  • A mindennapi rutin megkönnyítésére pedig mondókákat, kortárs verseket válogatok.
  • A bizalmat és a világ felfedezéséhez szükséges bátorságot az anyához-apához való közelség biztosítja az egész foglalkozás alatt.

Jelenleg futó Babusgatók

A jelenleg futó Babusgató foglalkozásokat kezdőoldalon találjátok,
a hétfői foglalkozásokat a Levillában,
a pénteki alkamakat a Hevzso Studióban tudjátok kipróbálni.

Részletekért kattintsatok a helyszínekre! 😉

Most így.

Posted on by Kiss Blanka

Hegyen s völgyön járogatok vala,
Virágocskát szedegetek vala,
Csincsecskékbe csincselgetem vala,
Bokrétába kötögetem vala.

moldvai népdal

Ez az év rengeteg újdonságot hozott, pedig még csak két hét telt el belőle. A csillagok és az engem körülvevő emberek úgy fogtak össze, hogy csak úgy sorjáznak a lehetőségek. Ezek persze felelősséget is hoznak, és dönteni, kérni, érdeket érvényesíteni, rossz emléket félretenni nem könnyű.

A bátorságról szólnak a napjaim, minden lépéshez egy nagy adag aggódáson kell kereszülküzdenem magam. Ezt kell tennem? Tényleg ennyire ki kell állnom a kirakatba? Ez még én vagyok? Tudok egyáltalán eleget ehhez? Hogyan kell ezt helyesen írni? Nem fogok belebukni? Mit szólnak, aki ismernek? Nem bántok meg valakit? Mennyi időt kell erre szánnom a jelenleg futó munkáim mellett? Nem fogok szétszakadni? Nem fogok mindent félbehagyni?

#koragyemekkorszakerto

Sokat figyelek befelé és igyekszem olyan tudatos jelenlétet kialakítani, amiben helye van minden lelkiállapotnak.
Tegnapelőtt nehéz nap volt, tegnap kimerítő, ma a bosszúságon is gyorsan túltettem magam, holnap megint olyat csinálok, amit igazán szeretek. Csomó terv és lehetőség, mind karnyújtásnyira. Néha azt a karnyújtásnyi erőt sem érzem magamban, aztán a sok kedves szó, értő hallgatás és bíztatás, vagy egy gyerekrajz a járdán tovább lendít!
Rengeteg hála az érintetteknek!

Ez az időszak most olyan, mint egy kirakó az utolsó előtti pillanatban. Még nincs kész, de már látod, hogy minden darabnak megvan a helye. Ha pedig odakerül, akkor az egész sokkal többet mutat, mint az elemek összessége.

Utóirat
ne kérdezzétek, hogy hogyan lesz a virágból kirakó,
de a lehetőségekről bővebben írok, ha eljött az ideje 😉

Üdv a blogon

Posted on by Kiss Blanka

Kedves ismerős és ismeretlen Olvasó!

Ez a blog azért született, hogy digitális szakmai naplóként rögzítse azokat a dolgokat, amik foglalkoztatnak. Ha velem tartsz, bepillantást adok a mindennapokba, pedagógiai szituációkba, szakmai sikerekbe, hétköznapi trükkökbe, és abba a sokféle munkába, ami kitölti a szabadúszóként nehezen behatárolható munkaidőmet.

Megismerheted, hogyan tekintek a gyermeki fejlődésre, milyen könyvek, módszerek inspirálnak, milyen tapsztalatokat gyűjtöttem óvodapedagógusként, hogyan szélesítette a látókörömet a neveléstudományi képzés, mit hoztam haza Új-Zélandról, és hogyan közelítem meg az iskolai képességek fejlesztését.

A blogot szeretném spontán témákkal, de rendszeres megjelenéssel vezetni, ha kérdésed, esetleg eltérő véleményed van, szólj hozzá bátran! Nyitott vagyok a kultúrált vitára (itt kérek türelmet és megértést, amíg megtanulom a hozzászólás-moderálás csínját-bínját)!